|
eheti filmek, amiket nézzetek meg: Egerek és emberek, A.I. tényleg azt hiszem, hogy a minden és a semmi végül is ugyanaz. soha többé nem szeretnék művészkedést magam körül. nem tudok őszinte lenni. gyáva vagyok hozzá. semmihez nincs türelmem. az emberekhez sem. dühös vagyok, úgy általában. főleg magamra, de nem tudom, mitől. mire elkezdenék csinálni valamit, fejben eljutok odáig, hogy nem érzem értelmét. nem tudok magamról írni. vannak mondatok, amik tisztán kifejezik, ami a fejemben van, de ezek szinte követelik az utánuk következő gondolatmenetet. és ezzel nem előbbre jutok, hanem mélyebbre. és sosem végzek. és ha igen, akkor addigra már inkább kidobnám az egészet. próbálok keresni egy könyvet, amibe belemerülhetek. egy filmet, vagy inkább sorozatot, amit naphosszat nézhetek. ugyanolyan, mintha leinnám magam, vagy belőném. elfeledteti a problémáimat. aztán egy pillanatra felocsúdok, és rámömlik a lelkiismeretfurdalás. annyira de annyira tudtam. eddig tartott. szét tudnám verni a berendezést. annyira szeretem a hajad és annyira szeretem az illatod és annyira szeretlek megölelni és annyira szeretek veled beszélni és annyira szeretem, hogy ilyen spontán és természetes és őszinte, mintha soha semmi más állapot nem lett volna csak a pad és az, hogy hallgatlak és az, hogy hallgatsz... rájöttem, hogy honnan volt ismerős a zuboly név. ezt egy csomót hallgattam múltnyáron. 2009. 06. 15. teljesen, tökéletesen, abszolút BOLDOG vagyok. úgy tűnik, mintha most midnenkinek jó lenne. 2009. 06. 14. úgy örülök. úgy szeretlek titeket. úgy sajnálom. 2009. 06. 10. oberon leszek s titánia, vadakat terelő juhász. a szent iván éji álom ijesztően jó. robin-pajtás. 2009. 06. 10. nem tehetek róla, de mindennek csak örülni tudok mostanában. 2009. 05. 30. Biztos nem csak én éreztem már, hogy tele van érzésekkel, és nem tudja mibe fektetni őket. Vagy hogy vannak olyan dolgok, amiket sosem tud kimondani. Pedig olyan egyszerűnek tűnik. Nem is tudom, min gondolkozom mostanában. Pedig tényleg, olyan nagyon sokat gondolkozom! Nemrég az jutott eszembe, hogy valahogy nem tudom elképzelni, hogy mi lesz a halál után. Szóval oké, meghalok, aztán... látok majd még dolgokat így, belülről, eperegyben? Vagy... semmi? Ettől a gondolattól az embernek összeszorul a lelke, de arra gondoltam, hogy akkor végülis mindegy, nem? Ha tényleg semmi, az akkor már nem fog zavarni. Ha meg újrakezdődik, az jó. Nincs túl sok vesztenivaló. Egyébként az vajon miért van, hogy esténként valahogy minden olyan másnak tűnik, mint nappal? Sokkal jobban szeretem az éjszakát. Bár a napkelte a leggyönyörűbb dolog, ami minden nap megtörténik. Csak nézlek és nem értelek. Undorító ízlés. Csak ne lennék tőle ilyen szomorú. Meg mérhetetlenül boldog. 2009. 05. 24. Tényleg olyan vagyok, mint ahogy mondod: elég jól felismerem, kielemzem és megoldom a problémáimat elméletben. Majd gyakorlatban nem teszek semmit. Viszont másrészt meg olyan vagyok, mintha tegnap kaptam volna kölcsön az életemet. Mintha valaki másnak a billentyűzetén írnék. Annyira minden oldalról el tudom fogadni a dolgokat, hogy a végén rá kell jöjjek, hogy nincs is saját véleményem. Tegnap éjjel kimentem zenét hallgatni, aztán mikor belefáradtam az ugrálásba, lefeküdtem a fűre, és bámultam a csillagokat. Félelmetesen gyönyörű volt az ég. A csillagok... mintha közelebb lettek volna. Még ma is egészen ilyen egyébként. Szóval csak néztem a csillagokat, és istentelenül boldog voltam. Egy idő után meg olyan volt, mintha a csillagok néztek volna engem. Joni Mitchellt hallgattam. Aztán egyszer csak hullócsillag, pont ott, ahová meredtem. Utolsó csepp a pohárban. Io lo so, che non sono solo. Benedek írta "És azért kell nekem valaki akibe szerelmes vagyok, hogy az ilyeneket megosszam vele, hogy megmutassam mik azok, amiktől úgy érzem hogy érdemes élni. És tudom, hogy a szerelem nem csupa tejföl, de néha nem jó ha nincs. Ha a világ szebb, mint gondolná az ember, akkor gyarkrabban jó hogy van, mint rossz hogy nincs. Kezdek zavarosan fogalmazni, és keresgélni a második tagmondatot a vessző után, ezért abbahagyom. Ha nem érezném magamban ezeket a dolgokat fontosnak, súlyosnak, problémának, ezt most nem tettem volna közzé, mert tudom hogy szánalmas. Még ha senki sem vallja be magának, akkor is." Az jutott eszembe, hogy milyen nagyon jó dolog, hogy van jópár szám, aminek minden szava igaz. Vagy nekem minden szava igazat mond. És vannak zenekarok, akik főleg ilyen számokkal bírnak. A héten épp az american pie-t hallgatom. Ez az eredeti, de igazából a madonna változatot is nagyon szeretem. Sokat gondolkoztam, hogy mi lenne a jó megoldás a problémámra, miszerint semmit nem érzek idevalónak, amit fontosnak érzek leírni. A megoldás megszületett, mégpedig így. Ide írom a fontosat. Gondolatokat, meg rakok zenét, ilyesmiket. Kommentlehetőség nem lesz, majd mondjátok el személyesen. (: A blog rész megmarad, a menüben megtaláljátok. Meglátjuk, ez mennyire okos ötlet. |